[ Pobierz całość w formacie PDF ]
egymás nyakába borultak, és könnyes szemmel nézték egymást,
majd ajkuk újra összeforrt. Sokáig álltak így, és semmi másra nem
gondoltak, csak arra, hogy oly hosszú, gyötrelmes vágyakozás után
újra találkozhattak.
Rose végre kibontakozott vQlegénye karjaiból.
Édes istenem, el se hiszem, hogy végre megint itt lehetsz velem!
Annyira hiányoztál! mondta halk, remegQ hangon.
A férfi megsimogatta a haját.
Az volt a legrosszabb az egészben, hogy tudtam, velem szen-
vedsz. Ez a gondolat kínzott éjjel nappal.
Most már minden rendben van, drágám. Újra egymásra talál-
tunk, és soha többé nem válunk el! Tudom, hogy apám megbántott
téged. El akar választani bennünket egymástól. Engem Rómába akar
küldeni mqvészettörténetet tanulni, hogy elterelje a figyelmemet a
fájdalmamról. Mit tud Q rólam és a szerelmemrQl! Mintha bármi is
kárpótolhatna azért, hogy el kell válnom tQled! MielQtt bármit is vá-
laszolhatnál, szeretnék mondani valamit. A szavamat adtam neked,
hogy a feleséged leszek, és be is fogom tartani az ígéretemet. Csak a
halál választhat el tQled, Norbert! Mivel a szüleim nem egyeznek
bele, hogy hozzád menjek, az engedélyük nélkül leszek a tied. Men-
jünk el innen! Vigyél magaddal, bárhová követlek! mondta Rose
gyengéden, csillogó szemmel.
A férfi felindultan magához szorította.
Hát ennyire szeretsz, drága Rose?
Az életemnél is jobban!
A fiatalember megcsókolta a lány kezét, szemét, remegQ ajkát.
Köszönöm, drágám. Kimondhatatlanul boldoggá tesz, hogy a
történtek dacára ilyen bátran kiállsz mellettem. De túlságosan szeret-
lek ahhoz, hogy elfogadjak tQled ekkora áldozatot. Szerelmes vagy,
és ezért könnyqnek érzed ezt a terhet. Én azonban nem bírnám elvi-
selni, ha olyan megaláztatásokban lenne részed mellettem, mint ami-
lyet ma reggel el kellett tqrnöm az apádtól, és valószínqleg másoktól
is el kell majd tqrnöm. Így is nehezen viselem, hogy csak egyedül
engem érint. MegQrjít a gondolat, hogy ez neked is osztályrészül
juthat. Nem ránthatlak magammal önzQ módon a bizonytalanságba.
A szüleid engedélye nélkül nem jöhetsz velem, titokban, mint valami
csaló. Azt akarom, hogy mindig emelt fQvel járhass az emberek kö-
zött.
A lány megrendülve hallgatta.
Ne hidd, hogy szégyellném, hogy titokban, a szüleim engedélye
nélkül veled tartottam. Mint a menyasszonyodnak ez jogom és köte-
lességem is egyben, s ha másképp nem engednek hozzád, nincs más
választásom.
Az én jogom és kötelességem pedig az, hogy lebeszéljelek errQl,
életem.
Rose rémülten nézett rá.
Ez azt jelenti, hogy el akarsz hagyni? Meg tudnád tenni? Képes
lennél cserbenhagyni?
A fiatalember még erQsebben magához vonta.
Rose, még ha önzQ módon el is fogadnám tQled ezt az áldozatot,
te még kiskorú vagy! Apád engedélye nélkül úgysem jöhetnél hoz-
zám feleségül. Gondoltál erre?
A lány pirulva hozzábújt.
Csak azt tudom, hogy szeretlek, és nem akarok elszakadni tQled.
Nem akarok gondolkodni.
Akkor nekem kell megtennem helyetted, édes. Figyelj rám!
Mindent el fogok követni, hogy kiderítsem, hogyan halt meg a bácsi-
kám. EgyelQre nem nyúlok az örökségemhez, doktor Volkmarra bí-
zom a kezelését, amíg távol leszek. Örömmel feláldoznám az egész
örökségemet, hogy kiderítsem a nagybátyám halálának okát, és így
bebizonyíthassam, hogy ártatlan vagyok. KésQbb elmondom, hogyan
képzelem mindezt. Doktor Volkmar, aki éppen akkor ajánlotta fel
nekem a barátságát, amikor a legnagyobb szükségem volt egy jó ba-
rátra, megtesz minden tQle telhetQt. Megígérte, hogy segít nekem.
Kell, hogy legyen valami nyitja ennek a borzalmas titoknak! Meg-
gyQzQdésem, hogy Anton bácsi véletlenül mérgezte meg magát, ami-
kor megfogta a gyqjteménye valamelyik mérgezett darabját. Vala-
hányszor rá gondolok, az az érzésem támad, mintha fel akarná hívni
valamelyikre a figyelmemet. Ezért egyenként meg kell vizsgálni va-
lamennyit, persze a lehetQ legóvatosabban, nehogy valaki másnak az
élete is veszélybe kerüljön. Ez persze sok idQt igényel. Nem tudom
Németországban kivárni a vizsgálatok eredményét, mert itt szomorú
hírnévre tettem szert, ezért külföldre megyek, méghozzá Svédor-
szágba. Te pedig, Rose, nyugodtan utazz el Rómába! Ha Isten segít,
felvirrad még az a nap, amikor büszkén kiállhatsz mellettem.
Rose átölelte a nyakát.
Norbert, mi lesz, ha ez a nap sohasem jön el, ha a bácsikád halá-
la örökre felderítetlen marad? Akkor sohasem lehetünk egymáséi?
A férfinak nem volt szíve megfosztani a lányt minden reményétQl.
Addigra már nagykorú leszel, és a szüleid is beletörQdnek a há-
zasságunkba. Tudom, hogy nem kételkednek az ártatlanságomban,
csupán attól félnek, hogy mások esetleg képesnek tartanak ilyen al-
jasságra. Kérlek, Rose, légy türelmes! Én éppen annyira szeretném,
hogy a feleségem legyél, mint te, de erQsnek kell lennünk, és min-
dent el kell követnünk, hogy tisztára mossuk a nevemet. Kérlek, drá-
gám, nyugodj bele az elválásba, most egyszerqen nem tehetünk mást,
mint hogy belenyugszunk, te is és én is.
Rose szemében végtelen szomorúság tükrözQdött.
Ha valóban így akarod, belenyugszom. Csak abban reményked-
hetünk, hogy Isten segít rajtunk. De egyet ígérj meg nekem! Ha már
nagykorú leszek, és még mindig nem sikerült kiderítened az igazsá-
got, akkor is egymáséi leszünk. Add a szavad!
Norbert látta kedvese könyörgQ tekintetét, és nem volt szíve csa-
lódást okozni neki.
Jól van, szavamat adom. Ha akkor is velem akarsz maradni, még
egyszer megkérem a kezed a szüleidtQl. Ha ismételten nemet monda-
nak, akkor a beleegyezésük nélkül is egybekelünk.
Rose és az édesanyja útra készen álltak. Ha Hallék tudták volna,
hogy nem sokkal ezután Norbert is elhagyja Berlint, talán nem küldik
a lányukat Rómába. A szülQknek azonban fogalmuk sem volt errQl,
így Rika sírva búcsúzott a nQvérétQl, és ezernyi jó tanácsot adott neki
útravalóul. Apjával együtt kikísérték Roséékat a pályaudvarra.
Rose vágyakozva tekingetett körbe, abban a reményben, hogy va-
lahol megpillanthatja szerelmesét. Erika ugyanis elQzQ nap telefonon
megmondta doktor Volkmarnak, hogy az édesanyja és Rose melyik
vonattal utazik. Norbert azonban nem akarta, hogy a szülQk meglás-
sák, ezért nem jött ki a pályaudvarra. Rose tehát hiába kereste a te-
kintetével.
Amíg a családfQ olvasnivalót vásárolt feleségének az útra, a két
lány szomorúan búcsúzott egymástól.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]